Fohász

Erőt kértem Buddhától,- s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért tartottam szertartásokat,- és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam,- gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.
Bátorsagot kértem,- és Buddha veszélyeket adott, melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam,- és kaptam Buddhától bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra. Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Rizsleves

Shakjamuni herceg, mint Gótama a vezeklő hét álló esztendőn át kereste a megváltó gondolatot. Először tanítókhoz fordult, de nem volt elégedett az eredménnyel, mert nem vezetett a megismerésre és lelki megnyugvásra. Végül a Nérandsara folyó melletti erdőben telepedett le, és hat éven át meditált. A világtól eltávolodva, célja eléréséhez a legkegyetlenebb önsanyargatást választotta. Maga alá húzott lábakkal ülve, gondolatait erőszakosan egy pontra irányítva a legszigorúbb aszkézisban várta éveken át a megváltás pillanatát. Mivel ezzel sem ért célt, megtagadta magától az emberi test minden követelését, semmilyen táplálékot nem vett magához, folytonos főfájásban és lázban csont-bőrre soványodott. Egy napon ismeretlen emberi hangokat vélt hallani. Egy csónak úszott le lassan a folyón, benne öreg szitármester ült, s adott tanítványának tanácsokat. „Ha túl lazán hagyod a húrokat, hamisan szól a hangszer. Ha túl feszesre húzod, a húr elpattanhat. A középút a jó…” Gótama maradék erejét összeszedve a folyó felé indult. A csónak elhaladt, őt pedig utolsó ereje is elhagyta és összeroskadt. A végsőkig legyengült, csonttá soványodott embert meglátta egy pásztorlány. Egy csésze rizslevessel hozzásietett és megkínálta. Gótama elfogadta, és elfogyasztotta az egyszerű ételt, amitől kissé visszatért az ereje, s folytatta a fügefa alatt meditációját. E nap éjjelén érte el a hétesztendei keserves keresés, gyötrelmes vívódás és lemondás után a szívszakadva várt megvilágosodást. Szelleme egyre magasabb régiókba szárnyalva felismerte a dolgok végső összefüggését, a saját és valamennyi élőlény számtalan, korábbi újraszületését és létformáit. Felismerte a négy nemes igazságot: a szenvedést, a szenvedés okát, a szenvedés megszüntetését, és a szenvedés megszüntetésére vezető utat. E naptól nevezik Gótamát, a vezeklőt Buddhának („megvilágosodott”- nak, „felébredett”-nek), és ettől számítják a buddhisták a Mester pályafutását. Buddha megvilágosodásának napjáról immár 2500 éve minden évben a holdnaptár szerinti december 8-án megemlékeznek a buddhista kolostorok szerzetesei, és ma már a világ minden táján a buddhisták. A hagyomány szerint ezen a napon rizslevessel kínálják meg az embereket.

Chan előtt

Chan előtt a hegyek hegyek voltak, s a fák fák. Chan alatt a hegyek a szellemek trónusai voltak, s a fák a bölcsesség hangjai. A Chan után a hegyek hegyek voltak, s a fák fák...

Arc

Mutasd meg nekem a te eredeti arcodat, mielőtt a szüleid megszülettek volna!

Vízcsepp, benne a mindenség

Minden dolog, még a legkisebb vízcsepp, vagy az idő legrövidebb pillanata is azonos a mindenséggel. A megvilágosodásban átélheted ezt az igazságot. Az élmény pedig nagy biztonságot ad. A Mesterek úgy tanítják, a nem megvilágosodott ember saját énjének rabja. De ez az én, amelyet ő igazi önmagának tekint, csak időleges, mely nem az ő tulajdonképpeni lényege. Igazi énünket nem pillantottuk meg. Ezért (is) kell gyakorolnunk.

Kínai Bölcselet

A folyó most a tengerhez ér,

a csónak visszafordul és tétován megáll,

még gyönge illat csupán a hajnali szél,

a sötét lombok közt majd hangjára talál,

többé nem aratok és nem vetek,

a Hold áttetsző, a felhők rejtelmes tusjelek,

rózsaszínt húz közéjük egy rikoltó madár,

a hegy felől itatós pára száll,

ablakomból messze kóborol a fény,

magányom serceg a tollam hegyén,

ébred a világ, és én talán meghalok,

játékos szellő, majd hajtsd be az ablakot!

... ezt gébicsnek köszönhetem...

az átok

-Mester! Árthat nekem egy átok?
-Nem árthat – felelte mosolyogva a Mester
-De mester, biztos, hogy nem árthat?
-Most már nem biztos...

az elmúlás nem eltűnés

LaoZi így mondta: Ég, Föld könyörtelen, hogy a Tízezer Dolgot múlandóságra ítéli, és a Csodás Mindentudó könyörtelen, hogya népet veti szalmakutya sorsára Ég, Föld hatalmas fújtatója elé?
Az elmúlás nem eltűnés, s a mozdulatok mindújabb indulások.

vidd véghez!

Ha elkezdesz valamit, csináld végig! Dolgod befejeztével értékeld felül mindazt, amivel addig foglalkoztál, mert csak akkor látod meg igazán, mi jött létre általd. Ha a kertész félúton abbahagyná a kert alakítását, és újba kezdene, sosem érné el a tökéletességet, fáján sosem teremne igazi gyümölcs. Aztán közeledvén a dolgod végéhez mind nagyobb erőfeszítés szükséges a befejezéshez. Ezért tartom nagyobbnak azt, aki kevéssé tökéletes dolgokat VISZ VÉGHEZ, de tanul belőlük, mint aki folyamatosan kontár munkát végez, de meg vagy győződve róla, hogy azok egyre teljesebbek és tökéletesebbek. Ha egyszer abbahagyjuk a futást, nehéz újrakezdeni

eldöntöttem, hogy nem fogok

Arra jutottam, hogy mindenképpen döntést kell hoznom. Így tehát eldöntöttem, hogy nem fogok.

A Tó

Nehéz. Tudom és látom, mikor küzködsz, érzem az őrlődést, mikor azt érzed, nem megy a gyakorlás. Kérlek fogadj el valamit tőlem. Bármennyire is fontosnak tartod a ragaszkodást az érzelmekhez, igyekezz tőlik megszabadulni olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet.

-Én vagyok ez a tó – mondta a szerzetes, majd bedobott egy nagy követ, amely hatalmasat csobbant, majd elmerült. – Mit látsz? – kérdezte
-Fodrozódik a víz felszíne.
-Igen. Most várj egy kicsit, lássuk mi lesz – bíztatta a szerzetes
-Értem, Mester! – kiáltott fel türelmetlenül a tanítvány – a hullámok lecsitulnak, a tó felszíne síma lesz, melyben megpillanthatom az eget.
A mester elmosolyodott és bólintott. Hozzátette:
-De a kő ott marad a mélyén.

Minden gyakorlás benned nyomot hagy. Ha ragaszkodsz ehhez, a Tó vize sohasem simul ki, sohasem pillanthatod meg az eget a tükrében. Nem haladhatsz. Gyere el a következő gyakorlásra, majd a következőre, a következőre a következőre, a következőre, a következőre....

a bölcsesség benned van

Azt mondják, hogy a Bölcs harmóniában él másokkal, akkor is, ha azok véleménye eltérő, a bolond az azonos véleményen lévőkkel sincs harmóniában.

Légy olyan, mint Buddha! Mikor úgy érzed, sok a gond, kissé kilátástalannak tűnnek a dolgok, ülj a földre, és pihenj egy kicsit, mosolyogj! A bölcsesség akkor érik majd meg benned, mikor bátran szembe tudsz nézni az élet által rád mért nehézségekkel. Mindig kívülállóként szemlélődj, ezért mindenből a helyes következtetést tudod levonni. Ne adj tanácsot, vezesd rá az embereket a helyes útra. Ne harsogj, hiszen a hallgatás többet mond minden szónál. Tudnod kell azt is, hogy a Bölcsek gyakran egyedül vannak. Így válhat az élet igazi mesterévé. Egyensúlyt teremtenek, mert mindenkivel megtalálják a hangot.

csúcs és a szamár

Ha felértél a csúcsra, szálj le a szamárról!

S mit jelent ez? ... Amikor az utazó felér a csúcsra, megpihen. Minden utazó, aki felér a csúcsra láthatja a tovaúszó fellegeket, az alatta elterülő csodálatos panorámát; hegyeket, folyókat, falvakat, madarakat az égen. A szamarát pihenteti, legelteti, már nincs szükség rá.

Boddhiszattva ösvényét járom. A szamarak nem mások, mint különböző hitrendszerek, melyekkel egyénenként foglalkozunk. Mit számít, melyikkel, ha elvezet a csúcshoz? Olyan sok szamár van! Van chan szamár. De neked, lehet, hogy taoista szamarad van. Másoknak keresztény, iszlám, zsidó ... ha a csúcsra értél, hagyd a szamarat. Hagyd el közbenső tapasztalatokat is. Mindegy már hogy a Te utad szenvedéssel, vagy örömmel volt teli.

Ne engedj egy szirmot se lehullni észrevétlen. Óvatosan gerebjézd a megbarnult leveleket. Gondold el, milyen nehéz bárminek Utat találnia a létezésbe.

Mikor kezd neki a tanulásnak?

Egy gondolat arról, mikor érdemes nekilátni a harcművészet tanulásának: valaki gyermekkorában kezdi a gyakorlást, szép és tiszteletreméltó dolog, az eredmény fényes lesz, akár a felkelő nap vakító sugarai. Van, aki férfikorában, élete teljében áll neki a gyakorlásnak, tanulásnak, az nemkülönben tiszteletreméltó és megbecsülendő dolog, az eredmény a delelő nap pompázatosságával ér majd fel. Az öregkori tanulás parányi gyertyafény csupán. De ez még még mindig jobb, mint a sötétben tapogatózni.

Teaszertartás

Forró csészémet ajkaimhoz emelem. Hallgat a világ.

Út a befelé figyelés

Az Út a befelé figyelés; visszatérés önmagadhoz. Ezért ha a tudomás növekszik a káprázat szertefoszlik, ha a bölcsesség növekszik az ostobaság elmúlik. A sebes patakba ugyan ki nézne, hogy önmagát láthassa? A patak mégis tükörként használható: ha nem látod önmagad befelé fordulsz, békére lesz, és nem szórod szét magad a világba

az ellenség képzeletedben él

Soha el ne feledd, az ellenség csak a képzeletben él, csak illúzió. Mögötte kell keresnünk az igazi indítékokat. Ha megsemmisíted a képet, oda az ellenség. Ezért légy tisztába vele, micsoda fegyvered van!

bölcsesség

Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az ostoba. Vesd meg őt.

Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az egyszerű lélek. Tanítsd őt.

Aki tud, de nem tudja, hogy tud, az alszik. Ébreszd fel őt.

Aki tud, és tudja, hogy tud, az bölcs. Kövesd őt.

Emeld fel szívedig

Mikor gyakorolsz, minden mozdulat olyan legyen, mintha először csinálnád. Csodálkozz rá, ne engedj a fásultságnak! ... emeld föl a szívedig és vigyázva tedd le.

Templom

ahol, akárhol, akárki imádkozik, az a hely: templom