Stílus és Forma

Különböző a tehetség alkat s így stílus, forma sosem egyforma. A forma a mű húsa és bőre, az érzelem a veleje csontja. Van szép, mint fekete-fehér hímzés s van rőt, mint mesterkélt forma Gyakorlat teszi szilárddá énünk, a jó műhöz nem jutsz, csak fokról fokra.

Tied a Választás!

Mi a célod? Segíteni? Látni, amint körülötted minden növekszik? Vagy látni, amint vagyonod gyarapszik, hatalmad nő? Győzni mindenáron? Zhang Mester szerint aki gyűjt, tékozol. Nagy vagyon - nagy veszteség, nagy félelem. Érted van vagy te őérte? Szerzésvágy: örök feszültség, mi hajszol. Ha nem gyűjtögetsz, kincset találsz: belső békét és nyugalmat, s a békében a mindenséget.

Dicsőség vagy élet? Szerzés vagy többé-válás? Szorítás vagy elengedés? Zaklatottság vagy nyugalom?

Tiéd a választás.

Mesterek

... szemükben a végtelen tisztasága ragyogott. Módszerük nem volt, csak tudásuk. Tiszteltek kicsinyt s nagyot. Nem sebeztek, és nem sebződtek. Csak jelen voltak: zajos világ csendes vendégei. A Mesterek mindíg magukkal ragadtak - éreztem rajtuk a másságot, amely tisztaság volt csupán, nem több. Elhagyták a széles utat, s a keskeny ösvényen vándoroltak mezítláb, egyszerű ruhában.

Lényük, akár a fölkavart folyóvíz: mély és átláthatatlan. Nagy titkok őrei voltak.
Útjukat végigjárták, ismerték saját vágy-démonaikat, találkoztak valódi önmagukkal. Ezért lehettek mindenki társa, tudásuk fénye ezért világíthatott. Türelemmel és szelíden szóltak, nem feledve, hogy valaha ők is ugyanígy keresgélték az ösvényt, miközben az a lábuk alatt simult bele a végtelenbe. Csendben és szerényen jártak, magukhoz engedve mindent, ahogy vihar dúlta hegycsúcsok tövében a völgy befogadja a legördülő sziklát. A szikla a zajongás, a völgy a csend. Mocsárba merültek, s nyomaikon éltető forrás fakadt: nem vágytak a tisztaságot, ők maguk voltak tiszták.

Helyed a Világban

Okos vagy, ha látod ki mit miért tesz. Bölcs vagy, ha látod önmagad. Erős, ki megbír mások életével, Hatalmas az, ki önmagával bír el. Zhang Mester egyszer azt mondta: A belső forrás: Nem törekedni arra, ami nem kell. Nem rohanni folyton újabb cél után. Békében élni, a harcot kerülni, Szabadon és egyszerűen, Nem változva, mégis növekedni. A forrásban merítkezem: Tudom, hol van a helyem a világban, engedem énem, és számomra nincs halál.

Vajon...

Szelíden tudsz-e beszélni, ha sóhaj, szenvedély, szenvedés ér? Őrzöd-e nyugalmad vihar kapujában? Vagy-e, mint a virág kelyhe, ki befogad esőt, hamut, port és harmatot?
A botladozókat nem sietteted?

az első lépés

A kezdet: Toronynak a rög, Fának a mag, Hosszú útnak az első lépés. Zhang Mester egy séta alkalmával említette: tanuld meg látni a születendőt. Törődj azzal is, ami még nincs sehol-, vigyázva nyúlj felé, nehogy szétomoljon, eltorzuljon vá­gyaid és félelmeid erejétől.

Csakúgy vigyázz arra, mi létrejött és szemed láttára fejlődik. Benne testet öltött a kezdet:
többé már nem illékony s nem lágy. Változtatni rajta csak erővel tudnál, könnyű ujjaid már nem adnak neki formát. Növekedése a sajátja: nem jó vagy rossz, nem a te törvényed szerinti. Meg ne zavard. Ne légy mohó, ne siettesd. A benned lakozó feszültség még most is széttépheti.
A formában rejlő lehetőségek mindegyike teljes, a választás nem feladatod.

Aki folyton sikerekért fárad, kudarcot vall. Aki mindig tevékeny, nyugalmat nem talál.
Aki folyton segít, mindig akadályoz. Aki mindig szerez, folyton elveszít.

Életre álmodottak.