dús fűben, öles fák alatt
csendes tanítások Zhang ErYu Mestertől

... szemében olykor szomorúság, olykor öröm tükröződik. Csendes útmutatásai által a régi Kína bölcsessége elevenedik meg, mely az autentikus harcművészetben ölt testet. Mikor gyakorlok, magamon érzem figyelmét, szigorúságát és egyben kedvességét, mellyel igazítja az apró mozzanatokat. Tisztelettel és alázattal gyűjtöm hát össze azokat az apró tanításokat, amelyek Neked is épp úgy segíthetnek, mint akkoriban nekem. LinJi YiXuan apát így szólt egyszer tanítványához: „… szellemi maradványokat nem kell felkutatnod, fiam. Nem kell cserepeket gyűjtögetned és őrizgetned. Mestereink szellemi maradványai más alakban köztünk vannak. Fújják szét a felhőket, mossák az eget. Nyitják-csukják a messzeséget. Velük lélegzel, röptetik lelked. S épp ez lesz majd egyszer teveled. Mert a te szellemi létezésed sem oly rövid, mint életed…”. Célom csupán annyi, hogy Zhang ErYu Mester bölcsességét megismerve, általa megértsd a kínai harcművészet csodálatos lényegét.

Zhang Mester szereti a fákat. Szeretni nézni a leveleket, a táncukat a nyári szélben. Régebben láttam, ahogy tenyereit a törzsükre helyezi, majd felnéz és elmosolyodik. A Fák és Zhang Mester jó barátok. Eszembe jutott egyik szűkszavú beszélgetésünk, mert Ő keveset beszél. - Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához - említette egyszer - A gyakorlás során a körülmények és a környezet együttesen hat a gyakorlóra, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek. Megmutatta Nekem: a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Türelem Mester és Tanítvány, Tanítvány és Tanítvány közt.

***

"tudat, gyakorlás, tapasztalás, bölcsesség"

- A legnagyobb kincsünk a tudás, mely a tapasztalás nyomán keletkezik. A tapasztalás pedig a cselekvéssel jön létre akkor, ha a tudat felfogja a változást. A gyakorlás és a tapasztalatok akár egy erős ház erős gerendái. Egy gerenda azonban nem tartja meg a házat.

Ha tudni akarod az Utat, hát azokat kérdezd, akik már visszafelé jönnek. De egyáltalán jön valaki visszafelé?

***

... gyakorlás. eltévedés. haza találás...

Lassú kortyokban szürcsölte azt a borzalmas teát, melyet én magam készítettem Zhang Mesternek bízván abban, hogy a tiszteletem jeleként fogadja. Lassan szürcsölte, szinte hallottam az apró elhaló kortyokat. Aznap megint sokat gyakoroltam. Épp egy yin tolás csípőtechnikája járt az eszemben, mikor hirtelen felköhhentett a Mester. Szinte olyan volt, mintha tudná és érezni mit gondolok, s jelzi, kár az erőlködésért.

- A gyakorlás gyakorlás. Minden gyakorlás más. Olyan ez, mint egy kanyargó ösvény. Térj le róla! Térj le róla és találj rá önmagadra, saját gyakorlásodra - mondta. Majd halkan hozzátette: - Persze, fiam, mehetsz a kitaposott úton is. Azonban úgy érzem, elég tudás van már a birtokodban, hogy olykor olykor az ismeretlen felé vedd az irányt. Ha így teszel, nem téveszted szem elől az igazi ajándékot, a csodát, mely benned lakozik: az eltévedés mámorító varázslatát, amikor letérsz az Útról, és a felfedezés örömét, amikor visszatérsz, és rátalálsz magadra, a saját gyakorlásodra.

***

... nem lettünk nagyobbak...

… egy esti séta alkalmával Zhang Mester a csillagokat nézte. Felfelé tartottunk egy domboldalon, körülöttünk a kökény és a bicske bokrok apró levelei lágyan ringatóztak. A Mester meg-megállt, és nézte a Csillagokat. Én Őt. Furcsa és szokatlan volt az érzés, mely belőle áradt. Volt a lényében valami különös, valami megfoghatatlan. Ekkor mondta el nekem a Holdra mutató ujj, és a Hold chan történetét. Csodaszép volt. Az Ég, a Hold, a Csillagok, melyek körbe vettek minket. A végtelen (az igazi tudás v. a Legvégső Tanítás) ott kezdődik, amikor kezünkkel elérjük a csillagokat és észrevesszük, hogy nem lettünk nagyobbak – tette hozzá halkan.

***

Szeret dúdolászni

Zhang Mester szeret dúdolászni. Dúdolászni, dúdolva sétálgatni. Szerintem ennek soha sincs célja, Ő nem megy sehova. Csak sétál, és eljut innen oda. Aztán hátrafordul, élesen vágott, jóságos szemében pedig megcsillan valami, amit máig keresek. Mosolyra húzza száját, két marokkal lazán gatyán fogja magát - megrántja felfelé - majd dúdolni kezd és elindul. Sétál. Karjait hátafogja, feje szinte a felhőket súrolja. Ilyenkor úgy látom: a Mester szeret dúdolászni.

***

Csínján a dicsérettel!

Egy kínai mondás szerint a „túlzásba vitt dicséret a legnagyobb sértés”.

Szeretem nézni, ahogy a Mester gyakorol. Karjai lazák, ahogy a teste is, szinte ráhajlik, együtt mozog a lágy szellővel. A körkörös mozgás, az elvezetések és az erőderék csodálatos összhangja szinte láthatatlanná teszi; megfoghatatlan, védhetetlen. A nem erőszakos, inkább engedő formák és technikák egymásból születnek, nincs szem, sem tudat, mely egyszerre lenne képes felfogni ezek valódi lényegét. Azt hiszem, ez volt az, amely akkor, annak idején magával ragadott. Mikor a Mestert saját gyakorlásáról kérdeztem, szinte sohasem válaszolt, vagy igen szűkszavúan. Nem szerette, ha dicsérem, Ő sem igen dicsért. Hát én sem dicsérek. Zhang Mester egyszer úgy vélekedett, hogy ha Őt dicsérték, vagy magasztalták, menten úgy érezte magát, hogy nincs nála ostobább a világon. Mert valamit biztosan elrontott....

***

Faluépítés

Gyönyörű nyarakat éltünk meg együtt. Eszembe jut egy újabb apró történet - ezúttal az elmúlásról. Történ egyszer - mikor először építettünk FALU-t -, a Mester elé siettem.
- Gyere Mester! - kértem izgatottan - Gyere Mester, gyere velem egy pillanatra! Ő nem tiltakozott, hisz' Ő is volt fiatal, jól ismerte ezt a lelkesedést.
- Ezt nézd! Elkészült! A cölöpök és hidak, a kötelek mind a helyükre kerültek! A patak két partját ez a szép rönk köti össze, belőle ágak, s levelek sarjadnak - olyan, mint egy szép korlát - mutattam nagy büszkén többnapi munkám kecses gyümölcseit - Az akácfák és virágokkal teli dús bodzabokrok ... igen, nos kelet felé ringatóznak a szélben! – igen elégedett voltam. A Mester körbenézett, megérintette az eszközöket, megtekerte egyszer a forgócölöpöt. Úgy láttam, lenyűgözte a szépség és egyszerűség, az eszközök használhatósága. Talán ennyi idős korában Ő maga sem tudott volna jobbat (és szebbet) létrehozni. Majd felém fordult és azt mondta:
- Tényleg szép - mondta kicsit egykedvűen - az eszközök, a cölöpök, a bokrok, a patak: mind a helyükön vannak. Ámde a fák és bodzabokrok… mi lesz, ha holnap már más szelek fújnak? Zhang Mester ezzel magamra hagyott, majd hosszú ideig nem szólt hozzám többet.

Kelts életre valamit.
Lásd és érezd, ahogy az növekszik,
és ahogy eggyé válsz vele.
Hallgasd meg, mit suttog a füledbe.
Csorduljanak ki könnyeid,
mikor másnapra elmúlik.

***

Úszni a mezőn! (?)

Zhang Mester nagyon szereti a sétát. Egy késő délután, mikor már a nap lenyugvóban volt, az erdőben sétálgattunk. Átkeltünk az egyik búzatáblán, nézve a messzeségben - a patak túlpartján, domb tetején álló öreg istállót. A teheneket épp kihajtották az esti legelésre. A Mester megállt, megigazította lenge ruházatát, majd hirtelen azt mondta:
- ezen a réten nem lehet megtanulni úszni! - mondta oly módon, minta hirtelen megvilágosodott volna és ez lenne a Végső Tanítás.
- persze - mondtam neki, de nem értettem mit akar ezzel mondani.
- úszni szükséges... - folytatta, majd elindult a távoli istálló felé.
Én nem értettem, mit is akart ezzel mondani, de úgy éreztem, jobb csöndben maradnom. Pár perc után aztán kifejtette:
- még ha úgy gondolod olykor, hogy soha nem lesz rá szükséged, s éppen ezért felesleges. Ha egy csónakból a vízbe esel, már késő bepótolni ezt a mulasztását. Tudod, talán épp ezért nem létezik fölösleges tanulás. Minden tapasztalatból tudás válik, és minden tudás bölcsességgé érik. Mikor gyakorolsz, akkor azt tedd teljesen, amennyire csak tudod. A harcművészetre, ezekre a tapasztalatokra és tudásra minden embernek szüksége van. Ebben minden bölcsesség benne van, ezért kell helyesen gyakorolnod.
a gondolatok szavakká lesznek vigyázd a gondolatokat, ne ragadd meg azokat... a szavak tettekké alakulnak ha nem szükséges, ne beszélj, ne harsogj hát! a tettek alkotják szokásaidat gyakorolj... ennyi kell csupán. a szokásod személyiségeddé lesz a tapasztalatok bölcsességgé érnek a személyiség pedig a sorsod. Tanítványból Mester lesz...
Aztán megértettem, "ezen a réten nem lehet megtanulni úszni" ... annyit jelent, tanulni sohasem késő. Légy nyitott!

***

Ha már voltál a FALU -ban, tudod, milyen szép is arrafelé a Bakony. Mennyire zöldek a fák, és milyen sebes a völgyben a patak. Emlékszel a ciripelő dús fövenyre, a három hatalmas rétre, amelyet átszelve a mogyoróbokrok tövében forrás fakad. Az öles fák takarta meredek hegyoldalon lassan lépkedve, szinte hangtalanul jött Zhang Mester, aki - mint tudjuk, szereti a sétát. Kis faág volt a kezében, melyet ujjaival morzsolgatott. Leért a tisztásra, majd a patak felé indult. Lenn, a parton befészkelte magát az egyik fa törzse mellé, hátrahajtotta fejét, lehunyta szemét. Mikor észrevettem, hol időzik, a közelben én is kerestem egy kényelmes helyet a fűben. A Mester korábban mondta, hogy gyakorolni így is lehet. Hát - gondoltam, kipróbálom; lehunytam a szemem, és elkezdtem gyakorolni.
- Mester! - törtem meg a csendet pár perc után - jól gyakorlok? Így most jó? Gondoljak-e valamire, vagy elég, ha csak lélegzem.
- egyetlen tiszta gondolat többet ér, mint akárhány ima, sztúpa, áldozat. Az emberben ott van a Tökéletesség. Mindenki bízhat benne, hogy megtalálja. E Tökéletesség lehetősége teszi az embert emberré. Vigyázz! lehetőség ez... Van, aki keresi, van, aki tanulja, van aki meg akarja venni és van, aki csak teszi a dolgát és ráakad. Aki rálelt, megtalálta a kaput, és beléphet Buddha birodalmába. Ha előre haladtál a gyakorlásban, jobb, ha mással is törődsz. Egy ponton túl, nincs megállás, mert még többet akarsz majd. Minél inkább így van ez, annál inkább kerülsz messze a lényegtől.

***

Ösvény felé tartunk, vagy már Azon járunk?

Zhang Mester szereti a sétát, az andalgást. Séta közben szemlélődik, nézi a világ apró változásait. Régebben magam is elkísérhettem Őt egyszer - egyszer, ekkor tanította meg a SanPu GaoShan gyakorlatát. Egyik alkalommal, miközben közösen andalogtunk, csendesen figyeltük az apró változásokat. Ekkor azt tanította, vegyem észre az élet legegyszerűbb dolgait. Ha eszek, jár a szám, és ezernyi gondolat cikázik a fejemben. Ha iszok, még mértéktelen vagyok, és sosem gondolom végig, mekkora kincs is az. Ráadásul a gondolatok ekkor sem távoznak tőlem. Amikor aludni próbálok, gyakran hosszú órákig nem takar be az álom szárnyaival; mert a nappali gondok emésztenek.
- Az emberek folyton rohannak, és sosincs idejük arra, hogy egyszerre egy dolgot tegyenek, de azt minden erejükkel. Akartam még ma tanítani neked valami mást is - mondta Zhang Mester - de azt elfelejtettem... - mondta Zhang Mester, miközben kezét a hátamra téve kísért hazafelé...

***

Téli séta és az akác

Zhang Mester sok időt töltött sétával. Szerette a sétát. Úgy vélem, ekkor is meditált. Csendesen szemlélte a környező virágok, növények apró változásait. Ilyenkor talán eltöprengett saját életének jelentéktelennek tűnő rezdülésein. Zhang Mester sok időt töltött azzal, hogy sétálgasson. Egyik évben nagyon hideg volt a tél. A zord időjárás sem tántorította el Zhang Mestert szokásos sétáitól. Hátrakulcsolt kezekkel, ruganyos léptekkel olykor mezítelen lábbal andalgott a havas-fagyott ösvényeken kopár sziklák és fák alatt. Egyik alkalommal épp egy farönkön csücsült nézve a jég alatt rohanó patak élesen fodrozódó vizét, mikor megláttam őt. Láttam, hogy fázik, s mintha fagyott könnycseppeket fedeztem volna fel arcán.
- Menjünk Mester – szóltam csendesen - fázol. Menjünk.
- Nézd az akácfát. – szólt, és hosszú ujjával a mellette lévő akácfára mutatott. Pár napja még apró virágok voltak az ágain, most már megint elfagyott minden.
- …de Mester… hamarosan újra tavasz lesz.
- Igazad van… nos, hát akkor talán menjünk.
Zhang Mester felállt a farönkről, a havas-fagyott ösvényen elindult a kisváros felé. Mintha valahogy a szokottnál is több fehér szőrszálat látni hosszúszálú, vékonyka szakállában.
Minden nap ajándék, melyről csak találgatni tudjuk, hogy kitől adatott. Minden nevetés kincs, melyről csak sejteni tudjuk, hogy miért is cseng oly tisztán. Minden találkozás maga az Élet, s erről jóformán el sem töprengünk...

***

... mint jó kabátot, hűs szélben öltöm fel Tanítványom mosolyát - gondolta egyszer Zhang Mester

***

A Mester Temploma

Zhang Mester nem sokat mesélt gyermekkoráról, igaz, én sem kérdeztem. Úgy tudni, a harcművészetet nagyapjától tanulta, aki neves Mester volt akkoriban. Barátai közt számos kungfu mester és szerzetes is volt, így Zhang Mester kiváló, nagy tudású szerezetesek oldalán ismerhette meg a buddhista filozófia és szemlélet legapróbb részleteit. Mikor a Hajlékony Munka Stílusáról kérdeztem, sokszor csak annyit válaszolt: Nehéz utam volt, de most végre bölcs falak közt meditálok... Ezért hát büszke vagyok e hagyatékra, remélve, hogy egyszer magam is így érezhetek.

***

El a Kolostorból!

Zhang Mester megpihent, dús fűben öles fák alatt... s épp oly kedve volt, hogy kicsit beszélt magáról - amelyet szinte sohasem szokott...
- Fiatal koromban sok kolostorban, sok kiváló Mesternél jártam, tanulhattam. ... Szerencsés voltam, hiszem apám és nagyapám révén szinte mindenhova könnyen bejutotam, szeretettel fogadtak. A Tíntásom azonban mindenhol nagyon szigorú volt, mely Kínában a család iránti tisztelet kiváló jele. Az a reggel semmiben sem különbözött a többi reggeltől. Korán keltem, mert szerettem nézi a felszálló párát a fenyőerdők felett. Mesteremmel nekiláttunk a reggeli gyakorlásnak és az evésnek. Emlékszem, zavart voltam azon a reggelen. Nagyrabecsült Tanítóm korábban minden rendelkezésre álló időt kihasznált, hogy okítson és leckéztessen – de már jó ideje csöndben volt. Nem szólt egy szót sem. Estig gyakoroltam, a mesterem semmiféle feladatott nem adott. Az ilyen időszakokat mindig az elmélyülésnek szenteltem. Nagyra tartottam a pihenés minden lehetőségét, hiszen a Mester nehéz, kimerítő munkákat adott nekem. Sokszor oda se jött hozzám, szinte sohasem dícsért, sohasem méltatott. Leszállt az éj, lefekvéshez készülődtem.
A Mester odajött, és azt mondta nekem: „Pakold össze a holmid és menj el a kolostorból. Többé nem tudsz tanulni tőlem!” A lélegzetem is elállt. A mai napig élénken él emlékezetemben: ott álltam előte, kezembe a durva takaró, és szóhoz sem jutottam. Remegve, könnyeimmel küszködve összecsomagoltam amim volt, majd elhagytam a kolostort. Azon az éjjelen megértettem, hogy én is Mester lettem, és hogy ugyanazon a napon szörnyen magányossá is váltam. A Mester Tanítvány nélkül éppúgy nem élhet, mint a Tanítvány Mester nélkül. Az élet igazi nehézsége pedig abban áll, hogy rájöjjünk: mikor melyikek vagyunk...

***

madárként álmodva

„A vágyak kiüresítik a szívet, a vágytalanság újra megtölti.” (Kínai közmondás)
Zhang Mester azt álmodta, hogy egy öles faként magasodik az erdő fái fölé. Aztán igen furcsa álmok jöttek. A fehér hatalmas kavargó felhők közül büszke madár emelkedett ki végigszáguldva a hegyek csipkés gerince felett. A madár könnyűnek, gyorsnak és ügyesnek érezte magát, a végtelen alatta hevert. A kelő nap a szirtek közé szorult, a madár pedig alábukott a mélységbe.Hirtelen kitisztult előtte a világ, előtte egy hatalmas lótuszvirág, mely magasodott a csendes tükör csillogó síkja fölé. Megannyi szitakötő pihent levelein, a lótusz szirmai pedig édesen csalogatták a nap fényét. Hullám kelt a habokon, amint egy hal ugrott ki a tóból, majd hatalmas csobbanással visszatért a mélységbe. Ide-oda lengett virágteste, miközben hallgatta az örökkévalóság zenéjét a fodrozott vízen. Zhang Mester hirtelen felriadt. Aznap csukott szemmel járt-kelt, semmit sem evett, ivott, és senki sem értette, hogy mit mond; társai nem tudhatták: visszafelé beszél.
- Álmodunk és vágyakozunk – mert mindezek nélkül szegényebbek lennénk. Álmodni annyi, mint átváltozni; hiszen sosem álmodjuk azt, hogy alszunk, és álmodunk. Álmodunk, és értetlenül állunk a világ előtt, melybe álmodjuk magunkat. Álmodjuk, hogy nevetünk, és álmodjuk, hogy sírunk. Álmodjuk, hogy hatalmasok vagyunk, és álmodjuk, hogy porba hullunk. Álmodjuk, hogy élünk, és álmodjuk, hogy meghalunk. Álmodjuk, hogy az élet valóság, majd pedig hiszünk benne, hogy álmaink valóra válnak. Hiszünk, mert álmainkban hinni annyi, mint egész életünket álomban tölteni, s élni az életet, melyet álmodunk magunknak...

***

az Övek és az Elismerés

...elfáradtam. A Mester pedig csak ment, vagy épp hangtalanul suhant a dús fövenyen. Megmarkolta két oldalt nadrágját és egy erőteljes mozdulattal belerántotta magát. Ez egy olyan mozdulat amely mindíg eszembe jut akkor, ha övekről, bizonyítványokról, és egyéb oklevelekről kérdeznek.
... nincs színes övem. Soha nem érzem magam kevesebbnek ezért. A színes öv bizonyítvány csupán. Azonban ha nem tudsz adott pillanatban helyt állni, az öv nem fog segíteni ebben. Egy öv arra jó, hogy megtartsa a nadrágot!

***
Többet fáradozni!

Zhang Mester egy nap - talán kora délután lehetett - megpihent a dús fűben, öles fák alatt. Kimerítő gyakorlásom utolsó mozzanatait végeztem, mikor a Mester jelezte, nincs pihenés, mindent - ugyanazt, még egyszer meg kell csinálnom.
- soha nem szabad lemondani arról, hogy egy kicsit többet fáradozzunk, mert ezt vissza fogjuk kapni az élet ízében, magában az élményben, annak megélésében... - tette hozzá, majd hátát megtámasztva egy fa törzsével, álomba szenderült.

***

Üresség

Zhang Mester letette a poharat az asztalra. Forró vizet ivott most is, mint oly sokszor, mikor nincs kedve teát készíteni... Szomorú nak láttam, vagy legalább is nem volt jó kedve.
- Egy idő után nincs semmi... - mondta halkan. Olyanná leszünk, mint ez a pohár. Célunk azt volt, segítsünk a szomjazónak. Ha nincs több víz, az ürességgel válunk használhatóvá.
- Mit jelent ez, Mester - kérdeztem
- Semmi különöset. A gyakorlást folytatni kell, azonban jó, ha tisztában leszel azzal, hogy ne várj semmit. Mert minden benned van! Mert már minden megvan, csak ezt még most nem tudod. ...
Nem tudtam. Aztán mikor a közös gyakorlások alkalmával szétnézek, csak látom igazán - valóban akkor még nem tudtam. Vajon, tudom most? ... és te tudod? mi az Üresség?

***

Felhők az Égen

Zhang Mester szereti az Eget. Ha teheti mindíg gyönyörködve szemlélődik a tovaúszó felhőkben. A felhőlesés az egyik kedvenc időtöltése. Nyárestén, megpihent a dús fűben, öles fák alatt, majd azt mondta:
- a Felhők, akár a gondolatok. Az Ég Kékje maga a Tudat....... és a felhők jönnek-mennek, mint a madarak az Égen. Vajon az Ég és a Felhők összetartoznak? - kérdezte, miközben ajka mosolyra húzódott...

érezd a formát

Ez most egy hosszabb bejegyzés lesz. Nem baj. Tudod jól, hogy a Hajlékony Munka Stílusa bár átmenet a kemény és lágy irányzatok közt, az alapoknál kell elsajátítani a helyes szemléletet ahhoz, hogy VALÓDI eredményeket érhess el. Érezned kell a formát, és tudatában lenni minden mozdulatnak. Ha gyakorolsz, elengedj el minden nem oda tartozó gondolatot és feszültséget. Hagyd leesni őket a földre. Így a forma változni fog, épp úgy mint az érzékenység és az érzet. Ez a harcművészet gyakorlásának mészetes útja. A Hajlékony Munkában a formáknak két változatát ismerjük, és gyakoroljuk:

a) A lebontott formák gyakorlásával építheted ki az alapokat. Megtanít téged a testtartásokra, irányokra, technikákra. Természetes, hogy némi állóképességet is ad – hiszen megvalósításában nagyon precíz.
b) A folyamatos forma kevésbé, mert képlékeny, nagyon sima és folyamatos. Sokkal nagyobb koordinációt igényel, mivel az állapotban minden egységként mozog, és nagyrészt az érzésen múlik a végrehajtás.

Egy kezdő nagyon különbözően érez egy olyan valakihez képest, aki már kicsit messzebb jár az úton. Ahogy haladsz előre, annál erősebben leszel tudatában annak, hogyan mozogsz. A Rou Gong Men tökéletesítése folyamatos dolog. Csak a tapasztalat és a gyakorlás garantálhatja a technikák és a belső aspektusok tényleges megértését. Persze a forma helyesnek kell, hogy látsszon. A külsőt és a belsőt természetes módon egyesítsd. Ez nem csak azt jelenti, hogy a mozgást a légzéssel egyesíted természetesen, hanem a testtartás belső érzését és szerkezetét is, ami az egység érzését adja.

tavasz

Zhang Mester szereti a tavaszt. Bár szeret minden évszakot, hiszen ahogy Ő mondja: minden pillanatnak megvan a maga varázsa. Vedd hát észre. Sokat mondta, legyek szabad ... ne cipeljek semmit, ami csupán teher a vállamon. Persze időről időre érzem, fája hátam, a vállam, s nem is veszem észre, de valahogy telepakolódik mindennel. Hát leteszem. Nehéz megállni, még íly fiatalon, hogy aztán ne vegyek fel semmit sem. Mesterem erre azt mondta, hogy ne bennem legyen csoda, ne ÉN törekedjek. legyen általam, mert nem vagyok virág, hanem tavasz. A csoda virágban megjelenik. De ki tudja megfogni a tavaszt?

Fohász

Erőt kértem Buddhától,- s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért tartottam szertartásokat,- és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam,- gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.
Bátorsagot kértem,- és Buddha veszélyeket adott, melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam,- és kaptam Buddhától bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra. Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Rizsleves

Shakjamuni herceg, mint Gótama a vezeklő hét álló esztendőn át kereste a megváltó gondolatot. Először tanítókhoz fordult, de nem volt elégedett az eredménnyel, mert nem vezetett a megismerésre és lelki megnyugvásra. Végül a Nérandsara folyó melletti erdőben telepedett le, és hat éven át meditált. A világtól eltávolodva, célja eléréséhez a legkegyetlenebb önsanyargatást választotta. Maga alá húzott lábakkal ülve, gondolatait erőszakosan egy pontra irányítva a legszigorúbb aszkézisban várta éveken át a megváltás pillanatát. Mivel ezzel sem ért célt, megtagadta magától az emberi test minden követelését, semmilyen táplálékot nem vett magához, folytonos főfájásban és lázban csont-bőrre soványodott. Egy napon ismeretlen emberi hangokat vélt hallani. Egy csónak úszott le lassan a folyón, benne öreg szitármester ült, s adott tanítványának tanácsokat. „Ha túl lazán hagyod a húrokat, hamisan szól a hangszer. Ha túl feszesre húzod, a húr elpattanhat. A középút a jó…” Gótama maradék erejét összeszedve a folyó felé indult. A csónak elhaladt, őt pedig utolsó ereje is elhagyta és összeroskadt. A végsőkig legyengült, csonttá soványodott embert meglátta egy pásztorlány. Egy csésze rizslevessel hozzásietett és megkínálta. Gótama elfogadta, és elfogyasztotta az egyszerű ételt, amitől kissé visszatért az ereje, s folytatta a fügefa alatt meditációját. E nap éjjelén érte el a hétesztendei keserves keresés, gyötrelmes vívódás és lemondás után a szívszakadva várt megvilágosodást. Szelleme egyre magasabb régiókba szárnyalva felismerte a dolgok végső összefüggését, a saját és valamennyi élőlény számtalan, korábbi újraszületését és létformáit. Felismerte a négy nemes igazságot: a szenvedést, a szenvedés okát, a szenvedés megszüntetését, és a szenvedés megszüntetésére vezető utat. E naptól nevezik Gótamát, a vezeklőt Buddhának („megvilágosodott”- nak, „felébredett”-nek), és ettől számítják a buddhisták a Mester pályafutását. Buddha megvilágosodásának napjáról immár 2500 éve minden évben a holdnaptár szerinti december 8-án megemlékeznek a buddhista kolostorok szerzetesei, és ma már a világ minden táján a buddhisták. A hagyomány szerint ezen a napon rizslevessel kínálják meg az embereket.

Hamarosan...

Épp ma bezsélgettünk arról, hogyan válik egy tanítvány mesterré. A legfontosabb, az első lépés a felelősség belátása. S mi az OK? Minden tanítvánnyal, minden emberrel, s majd minden érző lénnyel azonosulás. A régiek ezt úgy mondták: eggyé leszel minden lénnyel. Felismered majd, hogy cselekedeteiddel, szavaiddal és gondolataiddal szenvedést okozol. Ennek visszahatásaként magad is szenvedést fogsz tapasztalni, illetve gátakat emelsz saját fejlődésed útjába. Így hát csiszolódsz majd, és a cselekedeteid, szavaid és gondolataid is alakulni fognak. Törekedj rá. Ebben az alakulásban születik meg a Mester, amely mindnyájunkban jelen van. Csak fel kell ismerned.

20080624

Tudod jól, nem szeretném azt, hogy vakon kövesd mindazt amit tanácsolok a gyakorlásod folyamán. Azt azonban elvárom, lásd meg azok okát és szükségességét. Hidd el, nem az az igazán fontos, hogy az emberi cselekedetek kifelé milyennek látszanak, hanem hogy azoknak mi a mozgatórugója, milyen tudati irányultságból fakadnak. Az OK. és ebből OKOZAT lesz. A Hajlékony Munka Stílusa csodálatos harcművészet. Tanulásod-, az ÚT kezdetén a mozgás és e világ megismerésére való őszinte törekvés és az élet törvényeinek elfogulatlan elfogadása áll, már amennyire ezek a normális emberi tapasztalás körébe esnek. Tapasztalat. csak így juthatsz előre.

Chan előtt

Chan előtt a hegyek hegyek voltak, s a fák fák. Chan alatt a hegyek a szellemek trónusai voltak, s a fák a bölcsesség hangjai. A Chan után a hegyek hegyek voltak, s a fák fák...

Arc

Mutasd meg nekem a te eredeti arcodat, mielőtt a szüleid megszülettek volna!

Vízcsepp, benne a mindenség

Minden dolog, még a legkisebb vízcsepp, vagy az idő legrövidebb pillanata is azonos a mindenséggel. A megvilágosodásban átélheted ezt az igazságot. Az élmény pedig nagy biztonságot ad. A Mesterek úgy tanítják, a nem megvilágosodott ember saját énjének rabja. De ez az én, amelyet ő igazi önmagának tekint, csak időleges, mely nem az ő tulajdonképpeni lényege. Igazi énünket nem pillantottuk meg. Ezért (is) kell gyakorolnunk.

Nyolc Ág

...helyes nézetek. ...helyes elhatározás. ...helyes beszéd. ...helyes viselkedés. ...helyes életmód. ...helyes törekvés. ...helyes gondolkodás. ...helyes elmélyedés.

Kínai Bölcselet

A folyó most a tengerhez ér,

a csónak visszafordul és tétován megáll,

még gyönge illat csupán a hajnali szél,

a sötét lombok közt majd hangjára talál,

többé nem aratok és nem vetek,

a Hold áttetsző, a felhők rejtelmes tusjelek,

rózsaszínt húz közéjük egy rikoltó madár,

a hegy felől itatós pára száll,

ablakomból messze kóborol a fény,

magányom serceg a tollam hegyén,

ébred a világ, és én talán meghalok,

játékos szellő, majd hajtsd be az ablakot!

... ezt gébicsnek köszönhetem...

az átok

-Mester! Árthat nekem egy átok?
-Nem árthat – felelte mosolyogva a Mester
-De mester, biztos, hogy nem árthat?
-Most már nem biztos...

DaZhongDao 2008

Az idei nagy tábor más lesz, mint eddig volt. Rohan a világ körülöttünk, legalább mi lassítsunk le néha. Csodálatos dolog az Eget nézni nyári éjszakákon, vagy kissé mélán magad elé olykor, de mindig érzékeld a környezetet magad körül. Fel kell fedezni a szépséget! Az idei tábor más lesz ugyan, de egyben tanuld meg látni a születendőt. Lassan lezárul egy korszak. Lezárul a sarjadás korszaka. Talán bölcsebben és így teljesebben élhetünk, gyakorolhatunk fejlődhetünk. A Mester azt mondaná, hogy az életet lassan kell élni, máskülönben nem adtak volna nekünk ennyi időt rá. Sose sajnáljuk az időt, hogy gyönyörködjünk ennek a világnak szépségeiben, az újban, a születendőben. Mert ezt, a következő korszakot is igyekszünk a maga telhjességében megélni! Most kezdődik...

az elmúlás nem eltűnés

LaoZi így mondta: Ég, Föld könyörtelen, hogy a Tízezer Dolgot múlandóságra ítéli, és a Csodás Mindentudó könyörtelen, hogya népet veti szalmakutya sorsára Ég, Föld hatalmas fújtatója elé?
Az elmúlás nem eltűnés, s a mozdulatok mindújabb indulások.

vidd véghez!

Ha elkezdesz valamit, csináld végig! Dolgod befejeztével értékeld felül mindazt, amivel addig foglalkoztál, mert csak akkor látod meg igazán, mi jött létre általd. Ha a kertész félúton abbahagyná a kert alakítását, és újba kezdene, sosem érné el a tökéletességet, fáján sosem teremne igazi gyümölcs. Aztán közeledvén a dolgod végéhez mind nagyobb erőfeszítés szükséges a befejezéshez. Ezért tartom nagyobbnak azt, aki kevéssé tökéletes dolgokat VISZ VÉGHEZ, de tanul belőlük, mint aki folyamatosan kontár munkát végez, de meg vagy győződve róla, hogy azok egyre teljesebbek és tökéletesebbek. Ha egyszer abbahagyjuk a futást, nehéz újrakezdeni

a cölöp

... gyakorlás közben kidőlt egy cölöp. Cserélni kellett, így kerestem egy nagy fát - melyből jó cölöp lesz, hogy becipeljem a FALUba. Kinlódtam, szakadt rólam a víz.

- Nem kell segítség? - kérdezte a Mester.
- Á, bírom Mester! Bírom. - mondtam, de már nem tudom, nem emlékszem, mennyi időt töltöttem el az akáctörzs rángatásával, de sokat, az biztos.
- Nem megy sajnos. - mondtam belátóan. - nem próbáltad igazán! - tette hozzá a Mester.

Akarattal minden sikerülhet. Ha visszatekintesz a múltba, a korábbi gyakorlásokra, minden könnyűnek tűnik. Egy szerzetes - még Kínában - azt mondta nekem; "az életet hátrafelé értheted meg, de csak előrefelé élheted". És valóban, így van ez. A Mester megmutatta nekem, hogy lélekjelenléttel és erős összpontosítással minden megoldható. Te is sokszor érezted már, hogy a cél távolinak, messzinek tűnik. Minél nehezebb a feladat, minél nehezebb a cölöpfa, annál édesebb a jutalom, annál jobban ízlik a gyümölcs. Gyakorolni nem fizikálisan kell, mint inkább a bensőddel. Hittel, lélekkel, kitartással, alázattal, erős akarattal - hogy lépésről lépésre, tovább juss.

eldöntöttem, hogy nem fogok

Arra jutottam, hogy mindenképpen döntést kell hoznom. Így tehát eldöntöttem, hogy nem fogok.

mi dolgod másnap?

Az emberek azt hiszik, mindent meg tudnak tanulni egyszerre. De kérdem én: mi dolguk lenne akkor másnap?

A mester és a tanítványok megpihentek a fűben. Buddháról, a helyes tudásról, hitről beszélgettek, miközben a Mester hallgatott. Egyszer csak felemelte a teáscsészét, és töltött tanítványainak. Ők látták, hogy a mester egyesével megtölti a csészéket, azonban még annál is tovább: a forró tea sűrű, kövér patakokban végig nem csordogál az oldalán. Egyikük aztán nem bírta megállni, szóvá tette a Mesternek a dolgot: „Mester, Mester! A csésze tele van. Nem fér bele már több.” Ő csendesen így felelt: „Hallgatva az elmélkedéseteket a Chan -ról, arra a megállapításra jutottam, hogy igencsak hasonlítotok ezekre a csészékre. Hogy is mutathatnám meg nektek Buddhát, ha ki nem ürítitek előbb a csészéteket?

A dolgod az, hogy lépésről lépésre haladj. Így ver igazi, erős gyökeret a Tan, és a Harcművészet benned.

A Tó

Nehéz. Tudom és látom, mikor küzködsz, érzem az őrlődést, mikor azt érzed, nem megy a gyakorlás. Kérlek fogadj el valamit tőlem. Bármennyire is fontosnak tartod a ragaszkodást az érzelmekhez, igyekezz tőlik megszabadulni olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet.

-Én vagyok ez a tó – mondta a szerzetes, majd bedobott egy nagy követ, amely hatalmasat csobbant, majd elmerült. – Mit látsz? – kérdezte
-Fodrozódik a víz felszíne.
-Igen. Most várj egy kicsit, lássuk mi lesz – bíztatta a szerzetes
-Értem, Mester! – kiáltott fel türelmetlenül a tanítvány – a hullámok lecsitulnak, a tó felszíne síma lesz, melyben megpillanthatom az eget.
A mester elmosolyodott és bólintott. Hozzátette:
-De a kő ott marad a mélyén.

Minden gyakorlás benned nyomot hagy. Ha ragaszkodsz ehhez, a Tó vize sohasem simul ki, sohasem pillanthatod meg az eget a tükrében. Nem haladhatsz. Gyere el a következő gyakorlásra, majd a következőre, a következőre a következőre, a következőre, a következőre....

a bölcsesség benned van

Azt mondják, hogy a Bölcs harmóniában él másokkal, akkor is, ha azok véleménye eltérő, a bolond az azonos véleményen lévőkkel sincs harmóniában.

Légy olyan, mint Buddha! Mikor úgy érzed, sok a gond, kissé kilátástalannak tűnnek a dolgok, ülj a földre, és pihenj egy kicsit, mosolyogj! A bölcsesség akkor érik majd meg benned, mikor bátran szembe tudsz nézni az élet által rád mért nehézségekkel. Mindig kívülállóként szemlélődj, ezért mindenből a helyes következtetést tudod levonni. Ne adj tanácsot, vezesd rá az embereket a helyes útra. Ne harsogj, hiszen a hallgatás többet mond minden szónál. Tudnod kell azt is, hogy a Bölcsek gyakran egyedül vannak. Így válhat az élet igazi mesterévé. Egyensúlyt teremtenek, mert mindenkivel megtalálják a hangot.

teaültetvény

Zhang Mester megpihent, dús fűben, öles fák alatt. Nyitott tenyerével megsimogatta a fűszálakat.

- Olyan régen történt... Nagyapám - aki már akkor is olyan öreg volt, mint egy hegy - teacserjéket ültetett. Azok olyan kicsinyek voltak, hogy a legkisebb szél is erőteljesen a földhöz, a porba hajtotta törékeny, vékony száraikat. Egy ember kinevette ezért, de Nagyapám csak legyintett, és ültette tovább a fitatal cserjéket. Az ember azán csúnyán megszólta, hogy minek ülteti a teát, hiszen úgy is meghal, így aztán soha nem élvezheti a forrázatokat. De Nagyapám csak ültetett tovább. És tudod mit? Ha jól emlékszem, vagy nyolc éven át, minden tavasszal szüretelt, és bizony igen csak élvezte a forrázatokat.

No látod, így gyakorolj, így, ilyen lelkülettel élj. Mert minden lehetséges, csak csináld! Én akkor szerettem meg a teát. Mikor iszom, mindíg Nagyapámra is emlékezem egy kicsit.

csúcs és a szamár

Ha felértél a csúcsra, szálj le a szamárról!

S mit jelent ez? ... Amikor az utazó felér a csúcsra, megpihen. Minden utazó, aki felér a csúcsra láthatja a tovaúszó fellegeket, az alatta elterülő csodálatos panorámát; hegyeket, folyókat, falvakat, madarakat az égen. A szamarát pihenteti, legelteti, már nincs szükség rá.

Boddhiszattva ösvényét járom. A szamarak nem mások, mint különböző hitrendszerek, melyekkel egyénenként foglalkozunk. Mit számít, melyikkel, ha elvezet a csúcshoz? Olyan sok szamár van! Van chan szamár. De neked, lehet, hogy taoista szamarad van. Másoknak keresztény, iszlám, zsidó ... ha a csúcsra értél, hagyd a szamarat. Hagyd el közbenső tapasztalatokat is. Mindegy már hogy a Te utad szenvedéssel, vagy örömmel volt teli.

Ne engedj egy szirmot se lehullni észrevétlen. Óvatosan gerebjézd a megbarnult leveleket. Gondold el, milyen nehéz bárminek Utat találnia a létezésbe.

Mikor kezd neki a tanulásnak?

Egy gondolat arról, mikor érdemes nekilátni a harcművészet tanulásának: valaki gyermekkorában kezdi a gyakorlást, szép és tiszteletreméltó dolog, az eredmény fényes lesz, akár a felkelő nap vakító sugarai. Van, aki férfikorában, élete teljében áll neki a gyakorlásnak, tanulásnak, az nemkülönben tiszteletreméltó és megbecsülendő dolog, az eredmény a delelő nap pompázatosságával ér majd fel. Az öregkori tanulás parányi gyertyafény csupán. De ez még még mindig jobb, mint a sötétben tapogatózni.

Hitvallás

Azért, hogy a reggel szép legyen, végy egy csésze teát. Azért, hogy a napod szép legyen, végy egy sétát a kertben...

Teaszertartás

Forró csészémet ajkaimhoz emelem. Hallgat a világ.

Út a befelé figyelés

Az Út a befelé figyelés; visszatérés önmagadhoz. Ezért ha a tudomás növekszik a káprázat szertefoszlik, ha a bölcsesség növekszik az ostobaság elmúlik. A sebes patakba ugyan ki nézne, hogy önmagát láthassa? A patak mégis tükörként használható: ha nem látod önmagad befelé fordulsz, békére lesz, és nem szórod szét magad a világba

ne légy stílus!

sajogtak az ujjaim. A botom elrepedt, ez volt már a harmadik ezen a héten. A Mester nem kímél. Igen nehéz jó tanítványának lenni, mert olyan elvárásokat támaszt, amelyeket nem lehet megugrani. Mára értem az elvárásait: ismerd meg a tudatod ürességét és nyugalmát. Légy üres: ne légy stílus vagy forma, amelyre az ellenfél építhet

az ellenség képzeletedben él

Soha el ne feledd, az ellenség csak a képzeletben él, csak illúzió. Mögötte kell keresnünk az igazi indítékokat. Ha megsemmisíted a képet, oda az ellenség. Ezért légy tisztába vele, micsoda fegyvered van!

bölcsesség

Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az ostoba. Vesd meg őt.

Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az egyszerű lélek. Tanítsd őt.

Aki tud, de nem tudja, hogy tud, az alszik. Ébreszd fel őt.

Aki tud, és tudja, hogy tud, az bölcs. Kövesd őt.

s t í l u s

... én nem vagyok stílus. Én vagyok az összes stílus. Ha szemben állsz majd velem, nem tudod, hogy én mit fogok csinálni. Még én sem tudom, hogy mit fogok csinálni. Mozgásom a Te mozgásod eredménye, technikám a Te technikád ereménye.

20080527

... ha AZT nézed, hogy kell csinálnod, elvéted majd. Még sok a gondolkodás. NEM az a lényeg, hogy a forma hogy néz ki - egy bizonyos szint után a MINŐSÉGE a fontos.

Emeld fel szívedig

Mikor gyakorolsz, minden mozdulat olyan legyen, mintha először csinálnád. Csodálkozz rá, ne engedj a fásultságnak! ... emeld föl a szívedig és vigyázva tedd le.

Templom

ahol, akárhol, akárki imádkozik, az a hely: templom

Levelek, Ágak, Törzs, Gyökér

Van egy híres kínai tanítás. Ezt neked is ismernd kell. A Mesterek azt mondják, mindenki, aki elkezdi a gyakorlást, olyan mint a Levél. Minél inkább előrébb jut tanulmányaiban, közelebb kerül a Végső Tanításhoz, a levélből Ág válik. Ág, melyen újabb Levelek hajtanak ki. Az Ág lényege, hogy vastagodjék, biztonságot és otthont nyújtson minden levélnek.

Törzs csupán egy van, mely viseli az összes terhet. Minden kicsi és vastag, erős Ág, és a rajtuk csüngő, milliónyi Levél terhét. Törzs, melyet a Gyökér éltet, épp úgy, ahogy minden Ágat és Levelet. Valyon ki, vagy mi a GYÖKÉR? Valyon ki a Törzs, és az Ág? Te levél vagy - levél-életet kezdetén, vagy úton az Ággá váláshoz?

Nincs gondolat

A tudatosságnak és a cselkevésnek egybe kell esnie. Amikor gyakorolsz, a formákat és a mintagyakorlatokat tanulod. Ismétled. Újra és újra. Vég nélkül kell ismételned sok évig. A forma és technika szokássá, második természeteddé válik. Ugyan ez történik a gitártanulásnál is egyébként. Végül tudatosság nélkül tudsz játszani, megszűnik az elvekhez való ragaszkodás. Természetesen és automatikusan játszól, szívből, lélekből. Ez egyfajta bölcsesség, amelyből valami friss teremthető.

Nincs gondolat

sem előtte, sem utána.

Szemben és mögött

csak a szabadság a középpontban

Túl a dolgok viszonylagosságán

A harcművészetnek és a Chan -nak semmi köze a jó kondíció fenntartásához, vagy az egészség megőrzéséhez. Zhang Mester szerint a nyugati ember mindíg használni akarja a dolgokat - azonban - azonban a szellemiséget nem lehet belepréselni ebbe a szűkös rendszerbe. A harcművészet nem tekinthető játéknak vagy sportnak. Jelentősége mélyebb ennél: az életről szól. Túl van a dolgok viszonylagosságán.

Test - Technika - Szellem

A fiatal gyakorlónál a test meghatározó. Ő a technikát részesíti előnyben. Az idősebb gyakorlónál a technika és a szellem kerül előtérbe. Zhang mester szerint a szellem (SHEN) a legfontosabb, utána a technika és végül a test. A sportoknál a testi erőnlét a legfontosabb. A Hajlékony Munka Stílusában, a gyakorlás során a testnek felkészültnek kell lennie, azonban fontos a technika és a tudati intuíció, mellyel tested használod. Ha erős technika küzd erős test ellen, a technika győz. Az erős és szikárd tudat és az erős technika közötti harcból a tudat kerül ki győztesen, mert az mindíg megtalálja a gyenge pontot.

Idő?

A sportokban létezik az idő. Az autentikus harcművészetekben csak jelen van.

Hold a Vizen

... ilyenek a hajnalok a Táborban. csillagos ég alatt, a tűz olykor bágyadtan lobogó léngjai mellett ülve az ember sokmindenre gondol. Van egy buddhista tanítás a Holdról: "A Hold tükörképe szakadatlanul mozog a Víz felszínén. A Hold azonban mozdulatlanul ragyog: egy helyben van, de mégis mozog". A Chan és a Hajlékony Munka Stílusáról szól ez a Tanítás. Lenn a völgyben patak búvik meg. A patak sohasem folyik visszafelé. A víz csak folyik, folyik, folyik - de a Hold nem mozdul. Tudatodnak olyannak kell lennie mint a Hold, a tested pedig, akár a víz - a patak. Törekedj az ITT és MOST -ra. Az összpontosítás azt jelenti: mindent bele, teljes gőzzel! A mai világban az emberek mindent csak félig élnek meg. Azonban ha felszabadítod az energiáidat a gyakorlásban, újjal fogsz feltöltődni. Mindíg rendelkezésedre áll majd, akár a patakban a víz. A Hajlékony Munka Stílusát (Rou Gong Men) úgy gyakorold, hogy erre építs. Nem számíthatsz egyedül a technikára.

...hihetetlen, mikor az ember egy ilyen valamit létrehoz, úgy törnek elő az emlékek, mintha nem is azok volnának. olyan jó mindent újra megélni...

... autentikus

Míg a küzdősportok a küzdelemről szólnak, győztesekről és vesztesekről, addig a (autentikus) harcművészet a tanulóról és a mesterről beszélnek. Győztesek és vesztesek itt nem léteznek. Pusztán a folyamatok és így a rendszer felismerése a fontos, így mindig mi „győzünk”, még ha nem is kerekedünk felül. A harcművészet lényegét gyakorlatban kell megtapasztalni.

Erdei Iskola 2007

Hajlékony Munka Stílusa

... csodálatos, és magával ragadó.

Ugye nem elégszel meg azzal, amit a közös gyakorlások alkalmával végzel? Emészd meg! Kísérletezz! Fejleszd magad a tanultakkal!

Bambuszok #1

Csodálom a Bambuszt. Egyszer egy kínai azt mondta: "... a bambusz az a fű, amely az Égig tud érni..." Szép.

Lehetőségek

A tökéletes harcművészet a legszelídebb. Számomra egy van csupán: a Hajlékony Munka Stílusa. A legnagyobb mester, Zhang Mester épp ezért szelíd. Mindazt, ami csodálatra méltó benne - még akkor is mikor a fűben csücsül - ki szeretném művelni magamban. Megmutatni, de más helyett sohasem választani. Célt mutatva nem előre törni. Tudni: nem hajt szigor, kezemben a lehetőség: a döntés szabadsága, a boldogság és kibontakozás.

Gyakolrásod lehetőség és nem kényszerek sora.

az Ürességről

Üres a terem. Még benn maradtam egy kicsit. Mi vett körül? Az Iskola lelke. A terem hangulata. Üres edény. Üres váza. Üresség? Használhatóság! Minden mozdulat az ürességből formálódik. Mozgás maga az élet, a harcművészet. A forma a Hajlékony Munka Stílusa, csönd és üresség: annak teljessége. Zhang Mester szerint "a láthatatlan mozgató".
Az ajtó felé indulok, a többiek után. magam mögött hagyva ezt a különleges hangulatot. Aztán eszembe jut, hogy Zhang Mester szeret a fűben ücsörögni. Így ücsörögve csupán annyit mondott: Látni az Ürességet, a Mester legfőbb tudása.

Ég alatt az Égi Ösvényen

közös munka dicsősége nem a Tied. Együtt gyakorolsz, Velük közösen fejődsz. E közös fejlődés az OK, kiteljesedéset pedig az OKOZAT. Mohóság és önzés, kényszer és ellenállás nélkül lesz virágzó minden Iskola, minden Közösség. A Rou Gong Men csodálatossága, egyszerűségében rejlő hatékonysága a gyakorlót az Úton vezeti. Ég alatt, az Égi Ösvényen.

Kő és Víz

Most fejeztem be a gyakorlást. Kis pihenőt tartok. Megint a yin és yang különleges minőségei-, mint Kő és Víz. Te melyiket mondod erősnek? Melyiket mondod keménynek?

Mikor Zhang Mester megpihent, leült a fűbe. Szeret a fűben ücsörögni. Békés. Nézni az eget, a tovaúszó felhőket. A fák mögött kis kavicsos - homokos medrében zubog a patak. Elhorja a követ, barlangot váj a sziklába.
- A tanítvány olyan, mint a szikla - szólal meg csendben - a Hajlékony Munka Stílusa gyakorlása csodálatos magasságokba emeli a szorgalmas embert. A Mester olyan, mint a víz. Szabad, nem küzd, feloldódik és enged.

Ha Ő is kő lenne, porrá törne. Ellenállást és viszályt szülne. Gyenge és erős: velünk játszó ellentétek. A Mester bölcs, tudja: egyik a másik nélkül nem létezhet. A mai napig ezt a harmóniát kívánom megvalósítani.

hit a gyakorlásban

Egy kedves történetre emlékszem. Már nem tudom, olvastam-e, vagy hallottam valakitől. Most úgy hiszem: papíron láttam, ékes betűkkel írva.

- Mi kell a helyes kormányzáshoz?
- Fontos, hogy elég étel legyen, nagy hadsereget tarts és a népedet erős hit jellemezze.
- Ha kényszerből az egyiket fel kell adni, a három közül vajon melyiket nélkülözhetem leginkább?
- A hadsereget.
- Ha kényszerből az egyiket még fel kell adnom, a megmaradt kettő közül melyiket nélkülözhetem?
- A táplálékot. Kezdetekztől meg kell halni mindenkinek. Ha népedből a hit hiányzik, minden kormányzás lehetetlen.

... hasonlóképp minden gyakorlásnál!

A Mester négy dologtól volt mentes: nem volt VÉLEMÉNYE, ELFOGULT sem volt, távol állt tőle a MAKACSSÁG és nem egyáltalán nem volt ÖNZŐ. Ilyen Ő.

Szívedben van az Igazság

... mondta nekem egyszer Zhang Mester.
- Úgy jöttem erre a világra, hogy kerestem az IGAZSÁGOT. Tisztelem a régieket, követem őket gyakorlásaimban, életemben - mondta, majd megpihent a patak partján egy fatörzsön. Melléültem.
- Sokan vannak teljesen tudatlanok, s mégis nagy tevékenységet fejtenek ki - folytatta és mosolyra húzta száját - A legjobb azonban mindent meghallani, a jót kiválasztani és követni. Meglátni és megérteni. A bölcsességnek legalább is utolsóelőtti foka ez. Ma sem értem igazán, de tudom, a gyakorlással hova érek. És Te? Gyakorolsz, vagy elmélkedsz?

Szavak

A régiek keveset beszéltek; már csak azért is, hogy ne mondjanak többet, mint amennyit tettek.

Az OK és az OKOZAT

- Lehet-e szegénynek és nem hízelgőnek lenni; lehet-e gazdagnak és nem kevélynek lenni?
- Lehet. Én azonban nagyobbat tudok: szegénynek s mégis vidámnak lenni, gazdagnak s mégis megbecsülni a törvényt.
- A dal is úgy mondja: Először kivágni, azután gyalulni, először metszeni, azután simítni. Ezt érti alatta?
- Veled, már lehet komolyan beszélni. Ha megmondom az Okozatot, kitalálod az Okot.

Gyakorlásodról

Érdekes, ki, miért gyakorol. Aztán érdekes, hogy ki mire jut vele. Kérlek szépen, ne tévedj el!

Stílus és Forma

Különböző a tehetség alkat s így stílus, forma sosem egyforma. A forma a mű húsa és bőre, az érzelem a veleje csontja. Van szép, mint fekete-fehér hímzés s van rőt, mint mesterkélt forma Gyakorlat teszi szilárddá énünk, a jó műhöz nem jutsz, csak fokról fokra.

Tied a Választás!

Mi a célod? Segíteni? Látni, amint körülötted minden növekszik? Vagy látni, amint vagyonod gyarapszik, hatalmad nő? Győzni mindenáron? Zhang Mester szerint aki gyűjt, tékozol. Nagy vagyon - nagy veszteség, nagy félelem. Érted van vagy te őérte? Szerzésvágy: örök feszültség, mi hajszol. Ha nem gyűjtögetsz, kincset találsz: belső békét és nyugalmat, s a békében a mindenséget.

Dicsőség vagy élet? Szerzés vagy többé-válás? Szorítás vagy elengedés? Zaklatottság vagy nyugalom?

Tiéd a választás.

Mesterek

... szemükben a végtelen tisztasága ragyogott. Módszerük nem volt, csak tudásuk. Tiszteltek kicsinyt s nagyot. Nem sebeztek, és nem sebződtek. Csak jelen voltak: zajos világ csendes vendégei. A Mesterek mindíg magukkal ragadtak - éreztem rajtuk a másságot, amely tisztaság volt csupán, nem több. Elhagyták a széles utat, s a keskeny ösvényen vándoroltak mezítláb, egyszerű ruhában.

Lényük, akár a fölkavart folyóvíz: mély és átláthatatlan. Nagy titkok őrei voltak.
Útjukat végigjárták, ismerték saját vágy-démonaikat, találkoztak valódi önmagukkal. Ezért lehettek mindenki társa, tudásuk fénye ezért világíthatott. Türelemmel és szelíden szóltak, nem feledve, hogy valaha ők is ugyanígy keresgélték az ösvényt, miközben az a lábuk alatt simult bele a végtelenbe. Csendben és szerényen jártak, magukhoz engedve mindent, ahogy vihar dúlta hegycsúcsok tövében a völgy befogadja a legördülő sziklát. A szikla a zajongás, a völgy a csend. Mocsárba merültek, s nyomaikon éltető forrás fakadt: nem vágytak a tisztaságot, ők maguk voltak tiszták.

Helyed a Világban

Okos vagy, ha látod ki mit miért tesz. Bölcs vagy, ha látod önmagad. Erős, ki megbír mások életével, Hatalmas az, ki önmagával bír el. Zhang Mester egyszer azt mondta: A belső forrás: Nem törekedni arra, ami nem kell. Nem rohanni folyton újabb cél után. Békében élni, a harcot kerülni, Szabadon és egyszerűen, Nem változva, mégis növekedni. A forrásban merítkezem: Tudom, hol van a helyem a világban, engedem énem, és számomra nincs halál.

Vajon...

Szelíden tudsz-e beszélni, ha sóhaj, szenvedély, szenvedés ér? Őrzöd-e nyugalmad vihar kapujában? Vagy-e, mint a virág kelyhe, ki befogad esőt, hamut, port és harmatot?
A botladozókat nem sietteted?

az első lépés

A kezdet: Toronynak a rög, Fának a mag, Hosszú útnak az első lépés. Zhang Mester egy séta alkalmával említette: tanuld meg látni a születendőt. Törődj azzal is, ami még nincs sehol-, vigyázva nyúlj felé, nehogy szétomoljon, eltorzuljon vá­gyaid és félelmeid erejétől.

Csakúgy vigyázz arra, mi létrejött és szemed láttára fejlődik. Benne testet öltött a kezdet:
többé már nem illékony s nem lágy. Változtatni rajta csak erővel tudnál, könnyű ujjaid már nem adnak neki formát. Növekedése a sajátja: nem jó vagy rossz, nem a te törvényed szerinti. Meg ne zavard. Ne légy mohó, ne siettesd. A benned lakozó feszültség még most is széttépheti.
A formában rejlő lehetőségek mindegyike teljes, a választás nem feladatod.

Aki folyton sikerekért fárad, kudarcot vall. Aki mindig tevékeny, nyugalmat nem talál.
Aki folyton segít, mindig akadályoz. Aki mindig szerez, folyton elveszít.

Életre álmodottak.